Az ANYASÁG igenis nehéz - vallomás

Imádoooooom :)

Úgy érzem, hogy tartozom Nektek ezzel a bejegyzéssel, mert az anyaság olykor tényleg nehéz. Bevallom.

A terhességem alatt szépen elterveztem mindent (milyen naív voltam! :) ). Azt gondoltam, hogy nagy meglepetés nem tud érni. Egyrészt, mivel 15 éve gyerekekkel foglalkozom úszásoktatóként (nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy elég nagy rutinom van a gyerekekkel) és a nyári úszótáborok számomra felértek egy TEK-es kiképzőtáborral, másrészt pedig, "mert az én fiam jó alvó lesz, nem fog fájni a hasa, azért, mert fiú....stb." Pff....

A legtöbb helyen csak az anyaság szépségeiről lehet olvasni. A "szuperanyák"-ról, akiknek minden simán megy, zökkenőmentesen és emellett szépek, csinosak és nincsenek karikák a szemük alatt. Félre ne értsétek, nem egy panaszkodós cikket szeretnék ebből kihozni, hanem, hogy kivételesen beszéljünk a nehézségekről is, mert szerintem mindenhol vannak.

Senki nem mondta előre, hogy a masszív kialvatlanság kínzó tud lenni, ellopja a régi "arcodat", amit még sminkkel sem tudsz nagyon visszahozni :). Azt sem mondták, hogy a hasfájós picik non-stop üvöltenek végig 3 hónapot (mint a mi fiunk)  miközben megszakad a szívem, mert nem tudok segíteni neki, de a gondolatom már ott fog járni, hogy honnan lehetne minél hamarabb idegnyugtatót szerezni, hogy bírjam a további kiképzést. Azt sem mondták előre, hogy a szülés után tisztulási folyamat van és kb 4-5 hétig olyan, mintha folyamatosan menstruálnánk. Ez anno nagyon szíven ütött :))))  Arra sem készítettek fel, hogy a babáknak is vannak nyűgős napjaik (persze tudtam, de megtapasztalni brutál :) ) és akkor semmi nem jó. Ha kézben van, le akar menni, ha a földön van, fel akar jönni, kiszámíthatatlan az étkezése, és a kedvenc játék sem kell.....na, ezeken a napokon szigorúan a túlélésre játszom :) Senki nem avatott be, hogy nem lesz annyira egyszerű időre menni vele bárhova is, az etetés-altatás ördögi kettőse miatt. Azt sem mondták, hogy innentől kezdve a teregetés egy lehetetlen küldetés lesz, mert amit kiteregetek, leszedi. :) . Arra sem vagyunk felkészítve, mi, Anyák, hogy a baba születése után hosszú ideig egész nap egyedül leszünk újszülött szerelmünkkel, ami már önmagában "feladat" és akit ráadásul életben kell tartani :) ) és emiatt elkezdünk magunkban beszélni - persze inkább a babához ;) .  Azt sem mondta senki, hogy egy idő után felejtsem el az egyedül wc-zés gondolatát is, mert tuti mindig lesz aki közben szórakoztat :)))))))  Arról ne is beszéljünk, hogy nem tudok úgy elmenni vásárolni egy egyévessel, hogy ne söpörjön be magának vmit szőrmőkot, ami 1 perc után nyálban úszik :))))))) - így mindenképpen meg kell venni....  Azt sem sejtettem, hogy lassan 1 éve a pontos időbeosztás koronázatlan királynője leszek - idáig se voltak vele problémáim, de mára tökélyre fejlesztettem :)))) Arra pedig végképp nem készültem fel, hogy milyen melós egész nap egy 1 éves gyereket szórakoztatni, mert nem akar egyáltalán aludni napközben :O

Szóval vannak nehézségek .... miközben imádom és rajongok a kis szerelmünkért, bármit megtennék érte, a boldogsága és egészsége a legfontosabb. Az ébredés utáni mosoly megfizethetelen :)  Az őszinte szeretetkinyilvánításától (megsimogat és odabújik hozzám) a szívem/lelkem rózsaszín ködben úszik :)  Valljuk be, Mamik, hogy mindent összevásárolunk nekik, miközben a legjobb játék a távszabályozó, az ásványvizes palack és a műanyag DVD tok :))))

Összefoglalva, az anyaságnak vannak nehézségei is, de a végén mindig lekenyeznek minket egy huncut mosollyal :)