Elvált, két gyermekes férfi új párjaként...

Milyen egy elvált, kétgyermekes férfi új párjaként?  Most azt mondom, hogy fantasztikus. A kapcsolatunk nem lehet erősebb és boldogabb, annyi mindenen mentünk keresztül..... Viszont ameddig nem ismertem a srácokat, igenis bonyolult volt. Nagyon! Ráadásul - egyértelműen - egy apának a gyermekei az elsők.....

Nos, biztos, hogy páran hasonló cipőben jártok, mint én, de szerintem egyhangúan kijelenthetjük, hogy amíg nem ismerjük meg párunk gyermek(ét)/(eit) (persze, ha van), addig igenis nehéz. Vagyis nálunk mindenképpen az volt. 

Az egész 4 éve kezdődött ......tudjátok, amikor mind a ketten tudjátok, hogy a másik "AZ" akit egész életetekben kerestetek és igazán boldogok lehettek egy ŐSZINTE kapcsolatban, a másik oldalról rengeteg kérdés merült fel. A mi esetünkben: Mit fognak szólni a fiúk, ha megtudják? Fogok nekik tetszeni? Mit fog szólni az exfeleség, ha megtudja? (Azt tudtam az előzményekből, hogy mindig is gyűlölni fog - persze ez a mai napig is így van... ). Hogy vigyük át ezt az egészet, hogy a fiúk ne sérüljenek? Hogyan akadályozzuk meg, hogy a volt feleség dühből és bosszúból eltiltsa egy időre a fiúkat a páromtól? Hogy akadályozzuk meg, hogy a volt feleség valótlant állítson a páromról a fiainak?... és még sorolhatnám a kérdéseinket. (Itt megjegyezném kiegészítésként, hogy a fiúk az anyukájukkal laktak, és laknak a mai napig is.)

 - Tudok olyan válásról, ahol a felek a válás után kultúráltan tudnak együttműködni, együtt karácsonyozni és ünnepelni (bár ez elég ritka), tudok olyanról is, ahol az exfeleség - a saját kudarca miatt - mindent bevet Apuka ellen mind anyagilag, mind érzelmileg is (csak, hogy a két végletet említsem). Igaz, nem váltam soha, de azt tudom, hogy egy válás mindenkit megvisel, a gyerekeket főleg. Így kérdezem azokat az "ANYUKÁKAT", akik tönkre akarják tenni egykori férjüket/szerelmüket, öncélúan felhasználva a saját gyerekeiket, hogy MIÉRT???? - 

....és köztes átmenetként itt vagyunk mi........vagyis a párom, a volt felesége, a közös gyerekeik, a mi közös gyerekünk és Én.

Eleinte nem ismertem a fiúkat (és nem is tudtak rólam) több okból kifolyólag. A párom biztosra akart menni, hogy én vagyok számára az, aki, akit egyszer meg fognak ismerni a fiúk, mert férfiként Ő mutatja a példát a srácoknak, így nyilván válása után (mielőtt én képbe jöttem) senkiről nem tudtak és senkit sem ismertek a fiúk. Nagyon helyesen! A másik ok pedig a volt feleség volt, akiről tudtuk, hogy bosszúhadjáratot fog hirdetni miattam és megpróbál mindent bevetni a fiúknál az apjuk ellen.........és ellenem. 

Kis idővel megtudták a fiúk, hogy létezem és a volt feleséget is tájékoztattuk.....bevallom, nem könnyű időszak következett.

Együtt éltünk már, de minden péntek délután, amikor jöttek a srácok (és éppen nem lettek eltiltva), én összepakoltam a cuccaimat és mentem vissza az előző lakhelyemre, majd hétfő este visszatértem. Nagyon nagyon nagyon nehéz volt....., de szerencsére eljött a nap, amikor úgy döntött a párom, hogy szeretne bemutatni a fiúknak. Abban az évben volt 12. éve, hogy gyerekekkel foglalkoztam úszásoktatás keretében, így nem féltem, hogy bármi gond adódhat (szeretnek a gyerekek), de nem igazán úgy sült el, ahogyan terveztük....... főleg a nagyobbik fiúnál......... tiszta szívből gyűlölt (sajnos megkapta a hátszelet ehhez...). Ezek után elkezdődött finoman a rá(m)szoktatási fázis, hogy szépen megszokják a létezésem és jelenlétem. A kisebbik fiúval (akkor 6 éves volt) nem volt gond, de a nagyobbik fiú (akkor 9 éves volt) nagyon határozott módon minden formában elutasított. 9 éves gyerekhez képest elég "tökös" volt, de kitartó munka árán meg lehett puhítani. Megtapasztalta a saját bőrén, hogy milyen vagyok igazából - a kapott információkkal ellentétben - és megtört a jég, döntött, kinyílt és őszintén mondhatom, hogy jóbarátok lettünk. :)

Most szerencsésen elmondhatom, hogy minden HAPPY! :) A srácok (most már 9 és 13 évesek) imádják a kistesójukat (Zénót) és ez így van jól!  :)

A mi sztorinkkal szeretnék erőt adni azoknak, akik most hasonló szituációban vannak, hogy ne adják fel! Küzdjenek meg a boldogságukért! Mi is azt tettük  :)

Az eredmény :)