Első bejegyzésem/cikkem/írásom :)

Izgatottam vártam, hogy eljöjjön ez a pillanat, amikor a saját blogomba megírhatom az első saját cikkemet :)

A családomból  és a barátaim közül sokan kérdezték, hogy miért akarok blogot írni. Volt, aki azt kérdezte, hogy "Ennyire ráérsz?" (Nem, szinte már semmire nem érek rá ... a hajmosás is élményszámba megy :)  ), volt, aki csak annyit tett hozzá, hogy "Te tudod...", de volt olyan is szerencsére, aki bíztatott és azt mondta, " Fantasztikus ötlet!"  (köszi Szerelmem :) ).

Igazából azért vágok bele, mert van egy csodaszép, okos, huncut, makacs, szeretetre méltó, kicsit önfejű 10 hónapos kisfiam, Zénó (aki persze most vadul horpaszt az ágyában, kivételesen). Március 3-án lesz egy éves! Uram Isten, mennyire repül az idő! Az előbb született!

Érkezését, hatalmas csoda - és örömként éljük meg nap, mint nap. Nagyon boldogok vagyunk, h családunk része lett 3. gyerekként (számomra az elsőként). Mindenki imádja, dédelgeti, szeretgeti, bírkóznak vele :) . Olykor egyszerű vele, de bevallom őszintén, van amikor nem. Úgy gondoltam, hogy megosztom Veletek a mindennapjaink egy kis szeletét, akkor is amikor egy cukipofa Zazó és legszívesebben megzabálná az ember és anyai szívem csak olvadozik a büszkeségtől, DE! azt is megosztom Veletek amikor nehéz vele, mert "nem akar aludni-nem akar enni-nem akar játszani" kombináció áll fenn.

Anyukaként az a tapasztalatom, hogy a legtöbb Anyuka (tisztelet a kivételnek) csak a jóról mer/akar/tud beszélni, miközben bizonyos napjaikban ugyanúgy megtalálható a kiborulás, a sírás, a "most azonnal világgá megyek", a "szabadságot veszek ki" és az "én ezt nem bírom tovább" :)  PEDIG ŐK/MI, igenis jó Anyukák vagyunk csak elfogytak a tartalékaink...újra kell tölteni...

Sokféle témáról fogok Nektek írni (rengetek ötlet kavarog a fejemben), de természetesen a blog nem egy folytonos panaszkodásból fog állni, mert semmi okom sincs rá, de azt gondoltam, hogy az életünkön keresztül kapaszkodót adok Anyukatársaimnak és bemutatom, hogy  igenis járhatunk hasonló cipőben és bevallhatjuk ŐSZINTÉN, hogy néha nehéz. 

Ha van kedved, gyere, tarts velem...velünk...Zénóval :)

Szép napot, Strompf Andi