SZEX, a baba születése előtt és után

Ez a bejegyzésem szorosan kötődik az előzőhöz és úgy éreztem, hogy a téma megérett egy önálló cikkhez, mert beszélni kell róla!

Egy baba érkezése teljesen megváltoztatja egy pár életét. Családdá válnak. Mások lesznek a problémáik (sír...mi lehet a baja?), apróbb dolgoknak is megtanulnak örülni (az első mosoly, az első fogacskák) és a változások a mindennapjaikban is megtalálhatóak lesznek. Így, változás történhet a szexuális életükben is...negatív és pozitív irányban is.

A párok egy kapcsolat elején őrült hévvel vágynak a másik után, és csak "szeretni" szeretnék egymást a nap minden percében, és ez így van jól...mindenki szerette ezt az időszakot :) . Ahogy telnek az évek, csökken ez az intenzitás a sok munka, stressz, fáradság és egyéb külső tényezők miatt, de így is nagyon szívesen bújnak/bújunk ágyba szerelmünkkel... (még jó! :)  ) 

"Drágám, Jön a baba! :)"

A terhesség alatt megengedett a "házas élet" (kivéve, ha bármilyen komplikáció áll fenn és az orvos eltilt tőle). Nálunk a babavárás alatt semmi nem változott, ugyanolyan hévvel "szerettük egymást" , bár be kell valljam a hasam növekedése újabb és újabb akrobatikus mutatványokra sarkallt :) . Rengeteg sztorit hallottam, volt akinél a leendő apuka nem akart "ártani" a babának, így a terhesség alatt nem bújt ágyba a párjával, volt akinél a vágy egyre csak növekedett :) , de volt olyan is akinél a vágy megszűnt. Különbözőek vagyunk, különböző hormonháztartással, különböző igényekkel, különböző párral, de egy nagyon fontos!  BESZÉLJÜK MEG PÁRUNKKAL, NEM CIKI ÉS NE LEGYEN TABU!!   

A  baba születésével megérkezett "Apa" - "Anya" és a "Férfi" - "Nő" szerep egy picit háttérbe szorul a baba miatt. Itt hozzátenném, hogy az első 6 hétben nem szabad házas életet élni, orvosi utasításra!  Nem tudom ebben a pár hétben kinek jutott eszébe (valljátok be őszintén!), de Én/Mi maximálisan a túlélésre játszottam/játszottunk az etetés - büfiztetés - hasfájás - nem alvás- pelenkázás ötszögben. Éjjel kétszer kellett kelni Zénóhoz, de megmondom őszintén, volt olyan, hogy azt sem tudtam milyen nap van, mert annyira ki voltam merülve....nem hogy az ágyba bújáson pörögjek. Az egyetlen ágybabújásnál ami eszembe jutott, magamat láttam kívülről, párnák között, kócosan, kimerülten, csorgó nyállal :)))) ahogyan próbálom behozni a lemaradásomat az alvásban. Pff, szép, mi?!

Az első hat hét elteltével az orvos is zöld lámpát adott. Szerencsére (utólag is mondhatom), hogy semmi nem változott nálunk (maximum annyi, hogy a spontaneitás szót kitöröltük a szótárból), ugyanolyan vággyal és hévvel szeretjük egymást, de sajnos nagyon nagyon sok  negatív ellenpéldát hallok.

Vannak, akik a baba születése után évekig nem élnek szexuális életet (pedig előtte semmilyen problémájuk nem volt) -  sajnos az anyuka miatt. Talán a hormonjai, talán fáradt, talán megszűnt a vágy..... mindenesetre ez nem normális. Van olyan anyuka akinek fájdalmas lett az együttlét és pszichésen tiltakozik ellene..... ezzel is foglalkozni kell! Van olyan is, akinek sokkal nagyobb igénye lett, mint a baba születése előtt ..... Van olyan is - mint mi - hogy semmi nem változott ... és még számtalan példát sorolhatnék.  (Itt egy kicsit megemlíteném a Pasikat, hogy hatalmas türelemmel, kitartással, odaadással próbálkoznak becserkészni életük szerelmét, de néha hiába. PASIK! Tartsatok ki! Kezdeményezzétek Ti a beszélgetést párotokkal, hogy mi a probléma! Van megoldás! )

Egy biztos! Rendkívül fontos a kommunikáció! Nélküle nem működik egy jó párkapcsolat és hosszútávon a szexuális élet hiánya és a nem megbeszélés felőrölheti a kapcsolatot. Gondolkodjatok el.....megéri? Ismerjétek fel, ha problémátok van!

Beszéljetek róla a párotokkal, de ha nem, ne habozzatok felkeresni egy szakembert....

Andi