Apás szülés apa szemmel

Kezdjük az elején. Amikor először felmerül a kérdés, hogy az apuka bent legyen e a szülőszobában vagy sem a nagy többség szerintem inkább nemet mond. Bevallom őszintén, sok férfitársammal együtt én is ahhoz a viszonylag népes tömeghez tartozom, akik a vér látványától (de még az út szélén heverő elgázolt állat tetemtől is…)  hosszú órákig sokkhatás alatt vannak. Erre nem vagyok büszke, de hát ez van. :)  Ennek megfelelően kellő félelemmel mentem bele még Botond fiam születésénél a felkérésbe, de gyorsan szögezzük le, életem legjobb döntései között van, hogy engedtem a kérésnek és végül ott lehettem abban a csodálatos pillanatban. Bence, illetve Zénó születésénél, már nem volt kérdés, én ragaszkodtam hozzá, hogy bent lehessek a szülőszobában. Ismerve azt a pár órát, amit együtt élünk át az anyukákkal a szülésnél le a kalappal előttük. Azt azért javaslom, hogy aki  nem nagyon bírja a vért és a fájdalmat, az inkább a szülőszoba előtt várakozzon, mert hallottam olyan sorstársamról is, aki elájult a szülés alatt, így az orvosok egy része az anyuka és az újszülött helyett „szegény” apukát kellet ápolni és visszahozni az élők sorában. Ez lássuk be, nem túl szerencsés állapot.

Szóval miért is ajánlom mindenkinek, akinek módja és lehetősége van bent lenni leendő gyermeke születésénél? Nézzük sorban. Először is, mert látva azt a kínt és szenvedést, amit az anyukák a vajúdás alatt átélnek, kell, hogy legyen mellettük valaki, aki még ha gyámoltalanul és félszegen is, de átsegíti őket a szülési fájdalmak egyre erősödő és egyre sűrűbb szakaszain (Figyelem, ha megoldható, ne az aláíró kezeteket adjátok párotoknak, mert félő, az utolsó fájdalmak alatti szorításuk után, napokig nem lesz olyan gördülékeny a szignótok mint volt pár órával előtte). Másodsorban azért ajánlom, mert az alatt az idő alatt, amíg bent vagyunk, kicsit mi apukák is láthatjuk, milyen csodálatos az, ami ott a szemünk előtt zajlik. Hihetetlen erő van ilyenkor az anyukákban, akiket talán még jobban tisztelünk azért, amit gyermekükért, értünk, a családért tesznek. Óriási tiszteletet éreztem azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik nap mint nap, dacolva a körülményekkel, a fizetéssel, a munkaidővel (hiszen sokszor 24-36 órán át talpon vannak a szülészeti osztályon) ott állnak számukra ismeretlen anyukák, családok mellett és egy cél lebeg szemük előtt, segítsenek világra jönni még egy egészséges csecsemőt.

Elképesztő élmény, amikor az orvos először kimondja, „látom a picit”! Persze mi nem látjuk, mert az anyuka fejénél ülünk, de talán így a legjobb mindenkinek. Az a pár perc, amíg az utolsó fájással és nyomással kibújik a pici, higgyétek el, még nekünk apukáknak is óráknak tűnnek! Félre ne értsetek, kivételesen nem akarom hősként beállítani magunkat, férfiakat, de azért nagyon kemény ezeket átélni nekünk is :) . Mondom mindezt abból a szemszögből, hogy aki ismer, tudja, számomra a fogorvosnál átélt rutin vizsgálat is felér egy középkori kínzókamrával, pedig fantasztikus fogorvosom van hála az égnek… Szóval valószínű, nem velem/rólam fogják forgatni a RAMBO 7 részét…

És hát ne feledjük, a köldökzsinór elvágása után, amíg az anyukákat „összerakják”, szerencsés esetben legalább fél-egy órát a TE kezedben lehet a családod legfiatalabb tagja. Először nézel vele farkasszemet, először mondod neki, „úgy örülök neked, hogy egészségesen itt vagy közöttük” és átélheted, hogy közvetlenül a szülés utáni időszakban nálad, a kezeid között nyugszik meg a kisfiad/kislányod. Ennél, lássuk be, kevés nagyszerűbbet él át egy ember életében! Nekem, hála az égnek, háromszor is megadatott ez a fantasztikus „utazás” és mindegyik alkalommal boldog, elérzékenyült és végtelenül „megérkezett” voltam!

Hát ezért ajánlom Nektek, kedves leendő apukák, hogy ha tehetitek legyetek ott az anyukák mellett ezekben a pillanatokban, nem fogjátok megbánni! Ahogy Andi szokta írni, Hajrá Csajok, Hajrá Anyukák és most kivételesen, HAJRÁ APUKÁK!!! :)