Együtt vagy külön?

Sajnos sok házaspárt/családot érint a téma, így szerintem beszélnünk kell róla... főleg akkor, ha gyerekek is vannak. Itt jegyezném meg, hogy sosem váltam el és joggal mondhatjátok, hogy "mit osztja az észt ez a kiscsaj"....., de véleményem és gondolataim vannak ezzel kapcsolatban, amiket megosztok veletek. Tudom, hogy a téma nagyon összetett és minden szituáció, házasság más és más, de úgy gondolom, hogy ez a bejegyzésem lehet egy erős alap. Ha csak 1 embernek is segítek vele, már megérte. 

Maradjunk együtt? Váljunk el? Kérjünk segítséget? Mi lesz a gyerekekkel? Van harmadik fél? Boldogtalan vagyok? Mikor jön el az a pont, amikor már nincs "tovább"? Már nem szeret? Én szeretem még? Megtettünk mindent a kapcsolat rendbehozásáért? Együtt maradjunk a gyerekek miatt? Miért nem figyel rám? Miért nem veszi észre, hogy problémáink vannak?

A környezetemben és szélesebb körben is sokakban felmerülnek az alábbi kérdések. Házasságban, családban élni, gyerekekkel, de mégis boldogtalanul. Gyakori. Sajnos. Szerintem a házasság munka és dolgozni/tenni kell érte (mindenkinek!), hogy jól működjön. A házasság szövetség is, ami átsegít mindkettőtöket a nehézségeken és bearanyozza a mindennapjaitokat. A házasság egy szerelem megkoronázása is egyben, aminek gyümölcsei a gyerekek. De mi van, ha probléma van? Mi van, ha úgy érzed nem egyirányba haladtok tovább és nem fejlődtök? Mi van, ha elhidegültetek egymástól? Mi van, ha nincs odafigyelés, törődés, tisztelet, bizalom?  Elsősorban mindenkinek tükörbe kell néznie és meg kell fogalmaznia őszintén (először saját magának), hogy mit szeretne/mit nem szeretne, miben érez hiányt, miben látja a problémát (Ez nehéz, nagyon. Az emberek általában nem szeretnek szembesülni nehézséggel, kudarccal, hibával, pedig muszáj. Előrébb visz.). Amint magatoknak beismeritek, le kell ülni a párotokkal megbeszélni (nem csak barátnőknek és barátoknak panaszkodni a másik hibáiról...ugye-ugye?). Ha kell, többször is. Fontos, hogy változtatni/változni kell, hogy jobb legyen. Ha úgy érzitek a próbálkozások ellenére semmi nem változik, keressetek fel szakembert, mert minden házasság különböző. 

Ha viszont úgy érzitek, hogy nincs más út, mint az elválás, mert nem változik semmi, betelt a pohár, nem mozdul semerre a mérleg nyelve, boldogtalanok vagytok, folytonosak a veszekedések, elbeszéltek egymás mellett és mindenki a saját igazát fújja vagy egyszerűen csak "elmentetek egymás mellett", akkor el kell válni szerintem, a gyerekek érdekében is. A döntést meghozni viszont nagyon nehéz. Mérlegel az ember a gyerek(ek) miatt, saját maga miatt, a párja miatt. Viszont egy biztos, hogy mindenki boldog akar lenni és a gyerekeinek a legjobbat akarja. Egy gyerek pedig nem lesz nyugodt, boldog és kiegyensúlyozott, ha otthon csak a feszültséget, a rossz hangulatot és a veszekedést tapasztalja. Egy gyerek pedig másol. Másolja a szüleit, a környezetét, a tanárait, a barátait stb. Meggondolandó, nem? A döntés a tiétek.

Egy szó, mint száz figyeljetek oda egymásra (ne csak elvárjatok dolgokat), törődjetek a párotokkal, a kapcsolatotokkal, hogy még a kérdés se merüljön fel, hogy "együtt vagy külön?"...