Sport a babával

Sport a babával...nos annyira nem egyszerű. Sőt, néha egy kihívásnak felel meg. :)

A mi családunk sportos család, munkát és kikapcsolódást tekintve is. Fő sportágként megjelenik nálunk a víziladba (Bulcsú - Apa), az úszás (Anya - Én), a foci (Boti, Bence, néha Apa), a gyógytorna (Zénó gyógytornája felér egy gyúrással :) ), kiegészítő sportként a TRX / Speedfitness / Infratréner (Anya-Én), futás (Bulcsú/Én) és persze a  "minél gyorsabban elérni a Hippes üvegekig és lezúzni őket" (Zénó) :)

Szerencsére Mindenki örömét leli a sportban, akkor is ha épp nem kikapcsolódásként űzzük, hanem "munka"-ként végezzük.

Számomra nagyon fontos a mozgás, mert kikapcsol, jó kedvem lesz tőle, elégedettséggel tölt el, hogy tettem valamit az egészségemért / testemért / lelkemért, meg szeretem érezni az izomlázat :)  Pár bejegyzéssel előrébb már megírtam, hogy milyen fontos, hogy az anyukák találjanak maguknak vmit, amitől kicsit kikapcsolnak, magukkal foglalkoznak, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb ANYUKÁK tudjanak maradni. Aki a sportot választja, az bizony tudja, hogy babábal nem egyszerű. Időre menni, időre etetni, altatni, szenvedésünk közben szórakoztatni, itatni, felvonultatni a játéksereget...és még sorolhatnám.

Nagyon hiányzott a mozgás és zavartak a plussz kilók, így a szülés utáni 5. héttel elkezdtem itthon a light-os edzéseket (konzultálva az orvossal), de már akkor is ki kellett sakkozni a torna megfelelő idejét, hogy mikor etetek - mikor alszik el - elalszik e egyáltalán - bírok e tornázni a fáradságtól stb. Volt és van amikor a fáradság nyer(t)!!!!  Szerencsére a mai nappal kicsit változott, eljárunk edzeni (én szenvedek, ő kiröhög vagy csajozik :) ), ilyenkor TRX, speedfitness vagy infratréner van soron, de itthon is edzem (amikor vagy alszik vagy szabályszerűen kiröhög, főleg a "plank"-es gyakorlatnál. Pff, de ha neki kéne csinálni, tuti nem röhögne... :)))))))  ). Amikor elmegyünk, Zénó jól viseli (általában). Találtam egy helyet, ahol nagyon kedvesek, segítőkészek, nem utolsó sorban szakemberek és ha Zénó "elborul" (mert olyan is van), akkor találnak megoldást, hogy be tudjam fejezni az edzésemet.

Sajnos futni nem járok, mert nincs futóbabakocsink, és nem tud Zazóra vigyázni senki, de irigykedéssel nézem a Margitszigeten babakocsival futó anyukákat, vagy a "közösségi" tornára járókat (Rubint Réka torna). Király lehet, egyszer akkor is kipróbálom valahogy!

Mostanában az a tapasztalatom, hogy az Anyukák, igenis megpróbálnak mozogni, tenni az egészségükért, a testükért, a lelkükért, a babájukért és a családjukért (sajnos az ellenkező csapat is szép számban megtalálható, de róluk egy másik bejegyzésben). Aki még csak most szánja rá magát, annak annyit, hogy ez "csak" egy döntés, de mindent megváltoztat........NYOMJUK CSAJOOOOOOK!!!!!!!!!!!!!  :)))))))))))))))))))))